Versek, gondolatok
Mecséri Ildikó versei
Mecséri Ildikó versei
Jeruzsálem: időn és téren át
Vajon mi a titok, a fény, vagy a kő?
Ódon utcák alatt, borostyánidő?
Hajnali fényben, templomtornyok között?
Félhomályos házak ablakai mögött?
Mint egy régi fénykép a gyermekkoromból,
fürtös hajú gyermek mosolyog a múltból.
Pedig nincs emlékem kétéves koromból.
Hogy tud ez a város régi fénykép lenni,
a lelkemből örök emléket idézni?
Élő képeslapként az Örökkévalótól,
túl az időn a Mindenütt Jelenvalótól.
Mint leheletfinom hajnali pára,
nem láthatóan a lélekbe zárva.
Átélhető az Úr szomorúsága.
Miért ily rút az ember ragaszkodása?
Az ezüstöt folyton csak bűnre váltja,
a jót kitárt karokkal keresztfára szánja.
Mikor bezárt ököl helyett nyitott tenyérrel,
a Lélek ajándékát elfogadni készen,
Jeruzsálem már ünnepelni készül:
a mindegyből mind Egy lesz végül.
Egy csepp eső
Csak egy csepp volt, parány, jelentéktelen, mégis belefért a végtelen.
Egy kis bogár véle szomjat olt, majd a fákon röptében gyümölcsöt olt.
A te szíved is ilyen parány, de Jézus benne otthont talál.
Mosolyod, tetted mint esőcsepp, vigaszt nyújt a szenvedőnek,
és általad szárnyak nőnek.
Végtelen csodák
Felfejtendő szövet az élet,
salakja között megannyi kincs.
Alakját váltja benne léted,
felfedni hívott a van, a nincs.
Mint szomjazó, kutatva titkát,
megannyi könyv lapjai között,
perclétben látni minden szirmát,
mert múlóban rejlik az örök.
Vonz és taszít indulat, érzés
lelked próbája kemény mozsár,
de ébred benned ezer kérdés,
felfedve a végtelen csodát.
Az ezernyi színpompás szálban,
a szeretet sokszorozza magát.
Ujjlenyomat
8 milliárd lenyomat, az ujjak kis térképe mindenkinél mást mutat.
Fura hajló vonalak, az ujjad hegyén körbeszalad, itt-ott megszakad.
Más a tiéd, más az enyém, más a sorsunk, más az utunk, a célunk mégis ugyanaz:
körbeérni, szebbé tenni a helyet, ahol éltünk halad.
Élő víz
Hosszú volt az út, hegymenet az élet,
hátadon a rögök ólomsúllyá érnek.
Fiatalos lendületed, magabízó héved
megtörik a hosszú úton úgy hogy nem is érted.
Becsapnak barátok, elhagy, kiben bíztál,
észre sem veszed, hogy te is változtál.
Tarts ki még egy kicsit, és fordulj az ösvényre,
túra tábla jelzi forrás van közelben.
Fénylő kereszt van a szívedbe írva,
egy nagy levegővel fújd le a port róla.
Ez a túrajelzés életed iránya, az egyetlen irány,
ami nem visz a halálba.
Benedictus (Áldott)
Furcsa út a lélek útja, míg felépülsz lelki házzá, előbb lefelé vezet utad.
Cseréptörmelékeid között nem lelheted meg magad.
Sárban, tűzben az ember csak vakon botorkál,
verseng, rombol, konkurál, de önmagára nem talál.
Utad mélyén, ha leborulsz és lelkedről minden fölös lehull,
átférsz akkor a szoros kapun. Csak akkor férsz át a szoros kapun.
Ha hagyod, hogy a romolhatatlan magból áldott kézzel,
fénnyel átszőtt úton vezetve új emberré alkosson az Isten.
Zörgetek
Valaki zörget, hallod-e? Szíved nyitott-e még a hangra?
Tudatod vasrácsai mögül a zárját vajon kioldja-e kezed?
Mit nyerhetek, vagy mit veszíthetek? Kérdezed.
A válasz mindkét kérdésedre ugyanaz: mindent.
Híd vagy mérleg
Híd leszel vagy mérleg? Ember, te szabad vagy, dönthetsz szabadon,
nem mint a faág, melybe a fűrész oltja célját.
Kereszt leszel, hörögve kiáltod, szegezzétek fel a gonosztevőt?
Vagy híd leszel inkább átkelni segítve a hosszú úton lévőt?
Mikor döntesz, dönts előbb magadról, te vajon hova kívánkozol?
Mecséri Éva versei
Időtlen
Túl az időn,
túl a percen,
szép emlékek
mit mesélnek?
Messzi idő távlatán,
gondolatod merre jár?
Mesél a hold,
mesél a táj.
Amerre jársz,
mit találsz?
Amit örökre
szívedbe zársz.
Ha tudnád
Ha tudnád mit tartok a kezemben.
Ha tudnád mit látsz a szememben.
Ha tudnád merre száll a gondolatom.
Múló percek szárnyán száguldozom.
Tavaszra várok, vagy tél köszönt be éppen?
Évszakok csodái, mit mesélnek nékem?
Miről? Amitől olyan nagyon boldog vagyok!?
Mitől oly szép az ég, ha a nap ragyog?
Vagy, ha esőcsepp fényébe pillanthatok,
Amitől olyan nagyon, nagyon boldog vagyok.
Ha tudnád…
Ha tudnád...
Ha tudnád, ki tart a kezében?
Ha tudnád…!
A lényeg
Az itt a lényeg,
hogy futnak a fények.
Sorsok, remények,
ha mindig remélek.
Utamat kíséred.
Boldog pillanatok
Pillantásod ragyog,
boldog vagyok.
Szerető
Kit szeretek?
Mit szeretek?
Ha szeretek,
megszépítek.
Szerető szívvel
építek.
Nem mondhatod
Nem mondhatod, hogy sehogy,
hisz mindig lesz majd valahogy.
Nem mondhatod, akárhogy,
a létezés is valahogy.
Nem mondhatod, hogy bárhogy,
ha tévedésed látod.
Ha céltalanul állsz ott,
nem mondhatod: kivárod.
Mit nem tudunk,
nem mondhatod.
Ám tudhatod,
ha akarod.
Rajtad áll
Ami rajtam áll,
az rajtad áll.
Rajta hát!
Rajtra ám!
A felelősség
rajtunk áll.
Minden az egyben
Mindennek eljön az ideje,
az időnek forog a kereke.
Folyó percpatak a kezünkben,
folydogál egyre csak előre.
Mindennek eljön az ideje,
reménynek, veszélynek eleje.
Múló perc, igazság tükrében,
meg van ott írva mind előre.
Vissza mész-e vajon a jövőbe?
Gyermekversek
Harmónia
Zendül a mező,
Szél szárnyán felhő,
virágot ontó
napmeleg szellő.
Hónapot bontó,
ingó, bingó
percvirág bimbó.
Dongó, bongó
méhecske vonzó,
száz teli pimpó bimbó.
Hahota
Volt egyszer egy Hahota,
hátán volt egy tarisznya.
Fejen állt a Hahota,
mert lábán volt a kalapja.
Elszaladt a Hahota,
mert elgurult a kalapja.
Utána a tarisznya,
vajon hová szalasztja.
Így keresik azóta,
hol lehet a Hahota?
Megkerült a Hahota!
Felugrott az orrodra.
Szeretet szárnyán
Szeretet szárnyán,
liliom útján,
színek virágán,
csodák világán,
ezernyi színfolt.
Madár zeng, hív
hol a harmat
tükrét kitárva
a szeretet szárnyra kap.
Mesebolt
Volt egyszer egy mesebolt.
Abba sok-sok mese volt.
Egyszer volt,
és hol nem volt..
Hol lehet a mesebolt?
Kint nem volt,
bent sem volt.
Mese hátán mese volt.
Reggel volt,
vagy este volt?
Minden napra mese volt.